nagybetű

Hungarian

nagy (“big”) +‎ betű (“letter”)

nagybetű (plural nagybetűk)

capital, capital letter (uppercase letter)
Antonym: kisbetű

A tulajdonneveket mindig nagybetűvel írjuk. ― Proper nouns are always written with capital letters.

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	nagybetű	nagybetűk
accusative	nagybetűt	nagybetűket
dative	nagybetűnek	nagybetűknek
instrumental	nagybetűvel	nagybetűkkel
causal-final	nagybetűért	nagybetűkért
translative	nagybetűvé	nagybetűkké
terminative	nagybetűig	nagybetűkig
essive-formal	nagybetűként	nagybetűkként
essive-modal	—	—
inessive	nagybetűben	nagybetűkben
superessive	nagybetűn	nagybetűkön
adessive	nagybetűnél	nagybetűknél
illative	nagybetűbe	nagybetűkbe
sublative	nagybetűre	nagybetűkre
allative	nagybetűhöz	nagybetűkhöz
elative	nagybetűből	nagybetűkből
delative	nagybetűről	nagybetűkről
ablative	nagybetűtől	nagybetűktől
non-attributive possessive - singular	nagybetűé	nagybetűké
non-attributive possessive - plural	nagybetűéi	nagybetűkéi

Possessive forms of nagybetű
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nagybetűm	nagybetűim
2nd person sing.	nagybetűd	nagybetűid
3rd person sing.	nagybetűje	nagybetűi
1st person plural	nagybetűnk	nagybetűink
2nd person plural	nagybetűtök	nagybetűitek
3rd person plural	nagybetűjük	nagybetűik

Compound words