Ugrás a tartalomhoz

finire

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: /fiˈni.re/

Ige

finìre (E/1. sz. jelen finìsco, E/1. sz. régmúlt finìi, befejezett m. igenév finìto, segédige (transitive) avére vagy (intransitive) èssere)

  1. (tárgyas ige) befejez
  2. (tárgyatlan ige) végződik, bevégződik, befejeződik

Igeragozás