Szíva-oázis
| Szíva-oázis (واحة سيوة) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Egyiptom |
| Kormányzóság | Matruh kormányzóság |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 25 031 fő (2021. júl. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | −19 m |
| Terület | 80 km² |
| Időzóna | EET (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 29° 12′ 19″, k. h. 25° 31′ 10″29.205278°N 25.519444°EKoordináták: é. sz. 29° 12′ 19″, k. h. 25° 31′ 10″29.205278°N 25.519444°E | |
| Szíva-oázis weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szíva-oázis témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szíva-oázis (arabul: واحة سيوة Wāḥat Sīwah) Egyiptom északnyugati részén, a Kattara-mélyföld és a Líbiai-sivatag között található Marsza-Matrúhtól kb. 300 km-re délnyugatra.
Szíva az egyik legtávolabbi az ország oázisai közül. Egy régi karavánút mentén, 18-19 méterrel a tengerszint alatt fekszik, a Nyugati-sivatag mélyén, ahonnan az 550 km-re fekvő Kairóig nincs más, csak a sivatag.
Az oázis 80 km széles és 20 km hosszú.[2] Mintegy 23 ezer fős, elsősorban berber lakosságú, akik a berber nyelvcsalád szívai dialektusát beszélik.
Az oázisban datolyán kívül elsősorban olajbogyót, szőlőt termesztenek. Az asszonyok itt arról híresek, hogy a datolyalevelek szálaiból remekbe szabott kosarakat és egyéb használati tárgyakat készítenek.
Az itt található mintegy 200 forrás között van sós, édes, forró és hideg vizű is. A források egy részét gyógyászati célra használják.
Az oázis i. e. 1000 óta ismert. Az i. e. 5. századi történelemtudós és utazó Hérodotosz leírta, hogy vannak források, amelyek vize reggel meleg, ám ahogy a nap múlik, egyre hidegebb lesz lesz a vize, míg mások legmagasabb hőmérsékletüket az éjszaka közepén érik el. I. e. 331-ben az itt álló Ámon isten jósdáját Nagy Sándor is felkereste.
Az oázis városa egy 13. századi, vályogtéglából emelt erőd köré települt, amely magas falai távol tartották a támadókat. A házak nagy része szintén vályogtéglából épült.
Szíva 1820-ban lett a mai Egyiptom része. 1926-ban egy viharsorozat nyomán sok épület összeroskadt, így a város egy része romváros hangulatát kelti. Az 1980-as évekig ismeretlennek számított errefelé a televízió, és szamár vontatta kocsin kívül más közlekedési eszközt nemigen használtak. Napjainkban már Marsza-Matrúh kikötővárossal aszfaltút köti össze, ami sok változást hozott az oázis lakóinak életébe.
Panoráma
Jegyzetek
- ↑ https://citypopulation.de/en/egypt/cities/
- ↑ "Siwa", Encyclopædia Britannica, 2007
Források
- 501 Must-visit Destinations, Bounty Books, 2006.
- Nina Nelson: Egyiptom, 1992.
További információk
