Antiklerikalizmus
Az antiklerikalizmus a vallás és az egyház világi hatalma ellen irányuló mozgalom,[1] illetve olyan politikai attitűd, amelynek lényege az egyházi vagy vallási személyekkel szembeni társadalmi vagy politikai ügyekben megnyilvánuló ellenségesség.[2]
Nem irányul a hívők vallásos meggyőződése ellen, hanem azt akarja megakadályozni hogy klérus a hívők politikai magatartását befolyásolja vagy irányítsa. Fontos követelése az állam és az egyház szétválasztása (szekularizáció).[1]
Etimológia
[forrásszöveg szerkesztése]Összetett szó: anti + klerikális + -izmus szavak összevonásából.
- az anti- az ógörögből (ἀντι-) származik, jelentése: valamivel ellentétben álló
- a klerikális a papsághoz, a klérushoz tartozó, azzal kapcsolatos;[3]
- az -izmus toldalékszó, amely áramlatot, irányzatot jelző főnévképző latin megfelelője.[4]
Formái
[forrásszöveg szerkesztése]
Azok az országok, amelyek korábban állami ateizmust gyakoroltak
Azok az országok, amelyek jelenleg állami ateizmust gyakorolnak
[9][10][11][12] Az újkori antiklerikalizmus fő formái:
- A felvilágosodás korának 18. századi antiklerikalizmusa
- Leginkább Franciaországban volt jellemző, amely a főpapság feudális privilégiumai és állítólagos korrupciója, valamint a cenzúra és az egyházi oktatás segítségével a társadalomra kényszerített, a felvilágosodás tanaival ellentétes egyházi nézetek ellen irányult.[2]
- A liberalizmus 19. századi antiklerikalizmusa
- A liberalizmus azt hangoztatta, hogy az egyház zsarnoki kormányzatokat támogat és tudománytalan tanokat erőltet a társadalomra.
- Sok európai államban, ahol a katolikus egyház erős volt (Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Németország), antiklerikális mozgalmak vagy pártok alakultak.
- A kommunizmus, illetve valamely mértékig a nemzetiszocializmus 20. századi antiklerikalizmusa
- A marxista-leninista doktrína alapján a vallás a nép ópiuma, amely akadályozza az embereket az osztályelnyomás és a kizsákmányolás felismerésében, így akadályozza a szükséges forradalom megvalósulását. Materialista alapon tagadták a lélek, a túlvilág és Isten létét. Felszámolták az egyházi oktatást és számos kommunista országban támogatták a vallásellenes csoportok létrejöttét.
Források
[forrásszöveg szerkesztése]- ↑ a b Politikai kisszótár (1986, Kossuth)
- ↑ a b Bogdanor, Vernon. Politikatudományi enciklopédia (2001.)
- ↑ klérus | Magyar etimológiai szótár | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
- ↑ Definíció & Jelentés Izmus. www.szotarjelentese.com. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
- ↑ Ernst B. Haas – Professor Ernst B. Haas: Nationalism, Liberalism, and Progress: The dismal fate of new nations. 1997. ISBN 978-0-8014-3109-8 Hozzáférés: 2020. november 23.
- ↑ Phil Zuckerman: Atheism and Secularity [2 volumes]. 2009–12–21. ISBN 978-0-313-35182-2 Hozzáférés: 2020. november 23.
- ↑ Sabrina P. Ramet: Nihil Obstat: Religion, Politics, and Social Change in East-Central Europe and Russia. 1998. ISBN 978-0-8223-2070-8 Hozzáférés: 2020. november 23.
- ↑ Protest for Religious Rights in the USSR: Characteristics and Consequences. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
- ↑ Jay Mallin: Covering Castro: Rise and Decline of Cuba's Communist Dictator. 1994–01–01. ISBN 978-1-4128-2053-0 Hozzáférés: 2020. november 23.
- ↑ Jeroen Temperman: State-Religion Relationships and Human Rights Law: Towards a Right to Religiously Neutral Governance. 2010. ISBN 978-90-04-18148-9 Hozzáférés: 2020. november 23.
- ↑ „No religion for Chinese Communist Party cadres”, Deccan Herald, 2011. december 19. (Hozzáférés: 2020. november 23.) (angol nyelvű)
- ↑ Martin Zatko – Ron Emmons: The Rough Guide to Vietnam. 2012–07–12. ISBN 978-1-4093-5936-4 Hozzáférés: 2020. november 23.