Ugrás a tartalomhoz

Gljev

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gljev
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSinj
Jogállásfalu
Irányítószám21241
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség225 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság513 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 44′ 18″, k. h. 16° 45′ 38″43.738222°N 16.760542°EKoordináták: é. sz. 43° 44′ 18″, k. h. 16° 45′ 38″43.738222°N 16.760542°E
SablonWikidataSegítség

Gljev falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 36, közúton 48 km-re északkeletre, községközpontjától 14 km-re északkeletre, a Sinji mező felett, a Cetina folyótól keletre, a Kamešnica-hegység lejtőin, az országhatár mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint már ősidőktől fogva lakott volt. A legősibb itt élő ismert nép az illírek egyik törzse a dalmátok voltak. Jelenlétükről a Gljev határában található erődített település maradványai tanúskodnak.[2] A rómaiak a 6 és 9 között zajlott utolsó nagy dalmát felkelés leverését követően szilárdították meg hatalmukat a térségben. A település határában kisebb késő ókori erődítmény maradványai találhatók, mely a népvándorlás idején védte sikertelenül a Dalmáciát övező római limest. A horvátok ősei az avarokkal egy időben, a 7. század elején telepedtek le a Cetina mentén. A kereszténység felvételéről a közeli Gala területén talált és a Cetinai területi múzeumban őrzött 7. századi, a szentélyt a hívektől elválasztó faragott kőtábla tanúskodik.[2] A középkori horvát állam megalapítása után területe a Cetinai zsupánsághoz, majd az azonos nevű grófsághoz tartozott. A cetinai grófok közül említésre méltók a Nepilićek, akik 1344 és 1435 között birtokolták e területet. Ebből a korból származnak az elsősorban Gljev területén található középkori sírkövek.[2] A Cetina felső folyásának környéke először 1513-ban került török kézre, majd Sinj várának 1536-os eleste után szilárdult meg a török uralom, mely 1686-ig Sinj felszabadításáig tartott. A török uralom idején a horvát lakosság fokozatosan kipusztult. A török felett 1715-ben Sinjnél aratott nagy győzelem, majd az 1718-as pozsareváci béke véget vetett az állandó török veszélynek. A kipusztult lakosság pótlására a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. A hívek kezdetben az otoki plébániához tartoztak, majd 1830-ban megalapították a galai plébániát, melyhez Gljevet is hozzá csatolták.[3] A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A Habsburg uralom 1918-ig tartott. 1903-ban megnyílt Obrovac település alapiskolája, mely 1960-ban területi iskola lett, ahova Obrovacon kívül a szomszédos Bajagić, Gala és Gljev gyermekei is jártak.[2] 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. 1857-ben 357, 1910-ben 733 lakosa volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 326 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek, valamint a közeli városokban dolgoztak. Egyházilag a galai plébániához tartoznak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
357 420 425 519 631 733 679 698 694 683 713 669 637 562 363 326

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Jeromos tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1907-ben építették a 18. század első felében épített régi templom helyére. Egyhajós épület négyszögletes apszissal, homlokzata felett új, pengefalú harangtoronnyal, melyben három harang található. A homlokzat közepén kő rozetta, a bejárati oldalon szűk kis félköríves ablakocska látható. Az oltár helyben bányászott kőből épült, rajta a szent szobrával. A diadalívnél áll Szent Péter apostol szobra. A templomban egy régi feszület is található. Az épület belsejét nemrég újították fel, bevezették az áramot, az automatikus harangozást, a hangosítást, új padokat helyeztek el, a keresztutat pedig a lorettói nővérek spliti kápolnájából hozták át. A templom mellett az 1980-as években Mile Marović atya idejében hittantermet építettek. A templom körül temető található, melynek kerítését 1975-ben építették. A temetőben még látható néhány késő középkori sírkő. A temetőm kívül, a bejárattól mintegy húsz méterre nyugatra egy kis méretű, történelem előtti halomsír látható rajta késő középkori sírkővel. A régészeti lelőhely és a templom kulturális védelem alatt áll.[3]
  • A település híres népszokásairól és népi hagyományairól is.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]