Ugrás a tartalomhoz

Frey Lajos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frey Lajos
Született1829. január 12.[1]
Bécs
Elhunyt1877. június 4. (48 évesen)[2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaépítész
SírhelyeBudapest
Építészi pályafutása
Jelentős épületeiBudai Népszínház
A Wikimédia Commons tartalmaz Frey Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Frey Lajos (Bécs, 1829. január 12.Budapest, 1877. június 4.) a 19. század derekának osztrák származású magyar építésze.

Élete

[szerkesztés]

Bécsben, 1829. január 12-én született. Fiatalon, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején került Magyarországra. A nagy bajai tűzvész után a város jórészt az ő tervei szerint épült fel újból. Még Baján feleségül vette Türr István tábornok Rozália húgát, akitől leányuk született. 1856-tól Gerster Károly kassai építésszel dolgozott együtt, annak haláláig. Az ezernyolcszázhatvanas években a fővárosba költöztek. Ezidőtájt építette József nádor budai palotáját, valamint a Budai Váralagút nyugati bejáróját. Sógora, Türr tábornok révén a hatvanas évek nagy politikai mozgalmaihoz is fűzték bizonyos — titkolt — szálak. Otthona Türr emigráns barátainak mintegy találkozó szalonjául szolgált.

Részt vett a kassai Szent Erzsébet-dóm restaurálásának munkájában, amiért a király 1871-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki, s a „Silberne Medaille für Kunst und Wissenschaft” ezüst érmet is megkapta. A Zerge utcában állott háza művészek találkozóhelye is volt, így Munkácsy Mihály is nem egyszer itt töltötte idejét, ha Budapestre látogatott. Egész kis galériája volt jórészt magyar művekből, ezeknek egy része (ifj. Markó Károly, Klimkovics Ferenc stb.) 1914-ben unokái birtokában voltak.

Frey Lajos 1877-ben halt meg, saját tervei szerint készült kriptájába temették, a vízivárosi temetőben.

Munkái

[szerkesztés]

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Frey Lajos, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04726.htm
  2. Magyar Nemzeti Névtér, 2019. (Hozzáférés: 2020. április 28.)
  3. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 30.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Kismarty-Lechner Jenő: Építőművészetünk a XIX. század második felében, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1945, 20-21. o.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]