Oplatka András
| Oplatka András | |
 | |
| 2015-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1942. február 5. Budapest |
| Elhunyt | 2020. május 27. (78 évesen) Zollikon, Zürich kanton, Svájc |
| Ismeretes mint | történész, újságíró, műfordító |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Zürichi Egyetem, Bécsi Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány |
| Kutatási terület | magyar reformkor, a 20. századi rendszerváltások és az oral history |
| Tudományos fokozat | PhD (1968) |
| Munkahelyek | |
| Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem | egyetemi tanár (2005-től) |
| Bécsi Egyetem | óraadó oktató |
| Más munkahelyek | Neue Zürcher Zeitung |
| Szakmai kitüntetések | |
| Magyar Humboldt-díj (2005) | |
| Akadémiai tagság | külső tag (2013) |
| Oplatka András weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oplatka András témájú médiaállományokat. | |
Oplatka András vagy Andreas Oplatka (Budapest, 1942. február 5. – Zollikon, Zürich kanton, 2020. május 27.)[1] magyar származású svájci történész, újságíró, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Kutatási területe a reformkor, ezen belül is Széchenyi István élete, a kelet-közép-európai rendszerváltások története, valamint az oral history módszerei és problematikája. 1996 és 2002 között a svájci Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítója.
Életpályája
[szerkesztés]Általános iskolai tanulmányait Budapesten a Medve utcai általános iskolában[2] végezte, majd tizennégy évesen, az 1956-os forradalom leverését követően családjával Svájcba emigrált. Középiskolai tanulmányait már Zürichben végezte. 1962-ben felvették a Zürichi Egyetemre, ahol germanisztikát, történelmet és pedagógiát hallgatott. 1965-ben a Bécsi Egyetemen is tanult. 1968-ban védte meg doktori disszertációját, amit Franz Grillparzer drámáinak felépítéséről és stílusváltásairól írt. Ezt követően az egyik legnagyobb svájci napilap, a Neue Zürcher Zeitung külpolitikai rovatának munkatársa, illetve szerkesztője lett. Újságírói pályafutása alatt négy országban volt kiküldött tudósító: három évet Stockholmban, majd hét évet töltött a lap párizsi, négy évet moszkvai, valamint 1996 és 2002 között hat évet budapesti tudósítójaként. A napilaptól 2004-ben vonult vissza. Cikkeiben és publicisztikáiban sokat foglalkozott Magyarország helyzetével és demokratikus átalakulásával.
Újságírói munkássága mellett történészként és egyetemi oktatóként is tevékenykedik. 2003-tól a Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem oktatója, ahol sajtótörténeti, valamint Kelet-Európa történelmét tárgyaló kurzusokat kezdett tartani. 2004-ben a Bécsi Egyetemen habilitált a Széchenyi Istvánról szóló életrajzi kötetével, ami később magyarul is megjelent. Ezt követően az Andrássyval párhuzamosan a Bécsi Egyetemen is vezetett médiatörténeti és oral historyval kapcsolatos szemináriumokat. 2005-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését az Andrássy Egyetemre. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.
Ezenkívül számos 19. és 20. századi magyar író, költő művét fordította németre, így többek között Jókai Mór (Az új földesúr), Mikszáth Kálmán (más mellett A Noszty fiú esete Tóth Marival) és Karinthy Frigyes (Tanár úr kérem) munkáit. Emellett könyvet írt a rendszerváltások több fontos alakjáról, így az észt Lennart Meriről vagy Németh Miklósról.
Főbb publikációi
[szerkesztés]- Ungarische Erzähler (műfordítások, 1974)
- Hat Gorbatschow eine Chance? (1987)
- Der Eiserne Vorhang reisst. Ungarn als Wegbereiter (1990)
- Die Rückkehr der Geschichte (1992)
- Nachrufe auf den Ostblock. Zehn Essays (1998)
- A többnyelvűség svájci modellje (szerk., 1998)
- Lennart Meri. Ein Leben für Estland (szerk., 1999)
- Graf Stephan Széchenyi (2004, magy. 2005)
- Széchenyi István; Osiris, Bp., 2005
- Egy döntés története. Magyar határnyitás – 1989. szeptember 11. nulla óra; Helikon, Bp., 2008 (németül 2009)
- Németh Miklós. "Mert ez az ország érdeke". Rendszerváltás a kormányfő szemével; Helikon, Bp., 2014
- Zenekar az egész világ. A karmester Fischer Ádám; ford. a szerző; Libri, Bp., 2019
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Türler-sajtódíj (1985)
- Artisjus-díj (1987)
- Nagy Imre-emlékplakett (1994)
- Swiss Baltic Net Prize (2001)
- Eötvös-sajtódíj (2003)
- Magyar Humboldt-díj (2005)
- Európa-érem (2012)
- Lánchíd-díj (2012)
- Prima Primissima díj (2016)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Elhunyt Oplatka András (2020. május 28.) nepszava.hu. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
- ↑ Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
Források
[szerkesztés]- Oplatka András. In MTI Ki kicsoda 2009. Főszerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. 827. o.
- Életrajz az Andrássy Egyetem honlapján (németül)
- Publikációs lista az Andrássy Egyetem honlapján (németül)
- Bejegyzés a Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfiában
- Adatlap az Országos Doktori Tanács oldalán
- Az Európa-érem átvétele Archiválva 2013. december 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
