Paul-Émile Janson
| Paul-Émile Janson | |
 | |
| Paul-Émile Janson (Jos De Swerts, 1923) | |
| Belgium 31. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1937. november 24. – 1938. május 13. | |
| Uralkodó | III. Lipót |
| Előd | Paul van Zeeland |
| Utód | Paul-Henri Spaak |
| Született | 1872. május 30. Brüsszel |
| Elhunyt | 1944. március 3. (71 évesen) Buchenwald koncentrációs tábor |
| Párt | Liberális |
| Választókerület | Tournai |
| Szülei | Paul Janson |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái | Szabad Brüsszeli Egyetem |
| Díjak | doctor honoris causa from the University of Lille (1921. január 17.) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paul-Émile Janson témájú médiaállományokat. | |
Paul-Émile Janson (1872. május 30. – 1944. március 3.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1937 és 1938 között.
Élete
[szerkesztés]Janson 1872-ben Brüsszelben született, apja a liberális politikus, Paul Janson (1840–1913). A Brüsszeli Szabadegyetemen jogot tanult, Brüsszelben ügyvédi pályát kezdett, és az egyetemen tanított. 1911-ben kezdte politikai pályáját, de mivel a liberális párt radikális szárnyához tartozott, nem választották meg a brüsszeli választókerületben. Az 1914-es választásokon a liberálisok Tournai városában indították, ahol a munkásosztály szavazataival megválasztották, és augusztus 4-én a liberális párt színeiben a belga képviselőház tagja lett.
Pár nappal ezután Németország lerohanta Belgiumot, és Janson követte a kormányt, előbb Antwerpenbe, majd később franciaországi száműzetésbe. Mivel nem tartotta morálisan megfelelő lépésnek a menekülést, visszatért Belgiumba, és augusztus 22-én már otthon volt Tournai-ban, ahol különféle bizottságok tagjaként a lakosság háború alatti nélkülözését próbálta enyhíteni. A háború vége felé elkezdték az újjáépítést tervezni és ekkor javasolta a Le Havre-ba menekült kormánynak, hogy a háború után nemzeti egységkormányt alapítsanak az újjáépítés érdekében.
Első miniszteri posztját az első világháború után, Léon Delacroix katolikus-liberális-szocialista kormányában kapta, 1920. november 3-ig honvédelmi miniszter volt. Ebben a tisztségében a francia-belga katonai szövetség egyik megalkotója és belga részről az egyik aláírója volt.
Ezt követően 1927-1931 között személyes jóbarátja, Henri Jaspar kormányában, majd 1932-1934 között Charles de Broqueville kormányában igazságügy-miniszter. 1935-ben a belga szenátus tagja lett, de 1936-ban, a liberálisok választási vereségét követően, elvesztette ezt a tisztséget.
Egyéves politikai kihagyás után, 1937. november 24-én kapott megbízást kormányalapításra, mivel elődei egyikének sem sikerült hosszú életű kormányokat alakítani. A Jansen-kormány is csak rövid ideig volt hivatalban: 1938. májusában le kellett mondania: az európai háborús légkör, a parlamenten belül a közösségek közötti viták, a nehéz gazdasági helyzet és a szükséges adóemelések miatt a katolikusok kiléptek a koalícióból. Rövid ideig tartó kormányzása alatt nem tudott érdemben változtatni elődei politikáján, de két fontos döntést hozott: a kulturális minisztériumon belül megalakított két, holland és francia kulturális tanácsot, és bejelentette az önálló flamand középiskolák megalapítását.
A második világháború elején rövid ideig külügyminiszter volt Paul-Henri Spaak és Hubert Pierlot kormányaiban, majd később ismét az igazságügy-miniszteri posztot töltötte be 1940. májusig. 1940 és 1944 között a kormány tárca nélküli minisztere. A belga emigráns kormány Londonba települése után is Franciaországban maradt, ahol a megszálló német hatóságok elől menekülve Dél-Franciaországba települt. 1943-ban Nizzában letartóztatták, és a buchenwaldi koncentrációs táborba internálták. Itt halt meg 1944. március 3-án.
Nővére Marie Janson, aki 1921-ben a belga képviselőház első női tagja és Paul-Henri Spaak későbbi miniszterelnök anyja volt.
A Janson-kormány tagjai
[szerkesztés]| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Miniszterelnök | Paul-Emile Janson | Liberális |
| Külügyminiszter | Paul-Henri Spaak | Szocialista |
| Belügyminiszter | Octave Dierckx | Liberális |
| Igazságügyminiszter | Charles du Bus de Warnaffe | Katolikus |
| Pénzügyminiszter | Hendrik De Man | Szocialista |
| Mezőgazdasági miniszter | Hubert Pierlot | Katolikus |
| Közmunkaügyi miniszter | Joseph Merlot | Szocialista |
| Munkaügyi és szociális miniszter | Achille Delattre | Szocialista |
| Gazdasági és vállalkozási miniszter | Philip Van Isacker | Katolikus |
| Közoktatásügyi miniszter | Julius Hoste | Liberális |
| Közlekedésügyi miniszter | Hendrik Marck | Katolikus |
| Vasút, posta és távközlési miniszter | Désiré Bouchery | Szocialista |
| Honvédelmi miniszter | Henri J. Denis | pártonkívüli |
| Gyarmatügyi miniszter | Edmond Rubbens | Katolikus |
| Tárca nélküli miniszter | Prosper Poullet | Katolikus |
| Közegészségügyi miniszter | Arthur Wauters | Szocialista |
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul-Émile Janson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
