Tallium(III)-oxid

A tallium(III)-oxid tallium és oxigén alkotta kémiai vegyület. A természetben előforduló ásványának neve avicennit.^[3] Kristályszerkezete a mangán(III)-oxidéhoz hasonló. Fémes, áram- és hővezető képessége magas, n típusú félvezető, emiatt felhasználják napelemekben.^[4]^[5] A vegyület gyakorlati alkalmazásakor mindig figyelembe kell venni a tallium mérgező jellegét. A levegő páratartalmával vagy savakkal közvetlenül érintkezve mérgező talliumvegyületek keletkezhetnek.

Gyártása

Olyan lúgos kémhatású oldat oxigénnel vagy hidrogén-peroxiddal való reakciójában, amelyben a tallium oxidációs száma +1, tallium(III)-oxid keletkezik. Egy másik előállítási módja, amikor kálium-hidroxid vizes oldatában klórral oxidálják a tallium(I)-nitrátot.^[6]

\mathrm {2\ TlNO_{3}+6\ KOH+2\ Cl_{2}\longrightarrow Tl_{2}O_{3}+2\ KNO_{3}+4\ KCl+3\ H_{2}O}

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Thallium(III) oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

↑ szerk.: Weast, Robert C.: CRC Handbook of Chemistry and Physics, 62nd, Boca Raton, FL: CRC Press, B156. o. (1981. november 4.). ISBN 0-8493-0462-8
↑ Otto H.H., Baltrasch R., Brandt H.J. (1993). „Further evidence for Tl3+ in Tl-based superconductors from improved bond strength parameters involving new structural data of cubic Tl2O3”. Physica C 215 (1-2), 205. o. DOI:10.1016/0921-4534(93)90382-Z.
↑ http://www.handbookofmineralogy.org/pdfs/avicennite.pdf Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben Handbook of Mineralogy
↑ Phillips R. J., Shane M. J., Switzer J. A. (1989). „Electrochemical and photoelectrochemical deposition of Thallium(III) Oxide thin films”. Journal of Materials Research 4 (04), 923. o. DOI:10.1557/JMR.1989.0923.
↑ D. Berry, R. T. Holm, R. L. Mowery, N. H. Turner, and M. Fatemi (1991). „Thallium(III) Oxide by Organometallic Chemical Vapor Deposition”. Chemistry of Materials 3 (1), 72–77. o. DOI:10.1021/cm00013a019.
↑ Anthony John Downs: Chemistry of aluminium, gallium, indium, and thallium, S. 286; ISBN 978-0751401035

Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] szerk.: Weast, Robert C.: CRC Handbook of Chemistry and Physics, 62nd, Boca Raton, FL: CRC Press, B156. o. (1981. november 4.). ISBN 0-8493-0462-8

[struct-2] Otto H.H., Baltrasch R., Brandt H.J. (1993). „Further evidence for Tl3+ in Tl-based superconductors from improved bond strength parameters involving new structural data of cubic Tl2O3”. Physica C 215 (1-2), 205. o. DOI:10.1016/0921-4534(93)90382-Z.

[3] ttp://www.handbookofmineralogy.org/pdfs/avicennite.pdf Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben Handbook of Mineralogy

[4] Phillips R. J., Shane M. J., Switzer J. A. (1989). „Electrochemical and photoelectrochemical deposition of Thallium(III) Oxide thin films”. Journal of Materials Research 4 (04), 923. o. DOI:10.1557/JMR.1989.0923.

[5] D. Berry, R. T. Holm, R. L. Mowery, N. H. Turner, and M. Fatemi (1991). „Thallium(III) Oxide by Organometallic Chemical Vapor Deposition”. Chemistry of Materials 3 (1), 72–77. o. DOI:10.1021/cm00013a019.

[DownsChem-6] Anthony John Downs: Chemistry of aluminium, gallium, indium, and thallium, S. 286; ISBN 978-0751401035

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]