Ugrás a tartalomhoz

Hohhot

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Hohhot,
(Kukuhotó) (呼和浩特市
Hūhéhàotè shì
Хөх хот)
Felülről óra járásával megegyezően: Dzsingisz nagykán szobra, Szujjüan (Siuyuan) tábornok kormányzója, Öt Pagoda Templom, Csao-csün (Zhao Jun) sírhelye
Felülről óra járásával megegyezően: Dzsingisz nagykán szobra, Szujjüan tábornok kormányzója, Öt Pagoda Templom, Csao-csün sírhelye
Közigazgatás
Ország Kína
TartományBelső-Mongólia Autonóm Terület
RangPrefektúraszintű város
Kerületei10
Alapítás éve1580
Polgármester冯玉臻
Feng Jü-csen[1]
A KKP helyi képviselője云光中
Jün Kuangcsung[2]
Irányítószám010000
Körzethívószám471
Rendszámok betűjelei蒙A
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség3 446 100 fő (2020)[3]
Bruttó hazai termékCNY 309,05 milliárd
CNY 101 492 per fő
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1065 m
Terület17 186,1 km²
IdőzónaUTC+8
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 48′ 54″, k. h. 111° 39′ 47″40.815070°N 111.662930°EKoordináták: é. sz. 40° 48′ 54″, k. h. 111° 39′ 47″40.815070°N 111.662930°E
Hohhot,
(Kukuhotó) weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hohhot,
(Kukuhotó) témájú médiaállományokat.

Hohhot (kínai: 呼和浩特; pinjin: Hūhéhàotè; magyaros: Huhohaotö; mongolul: Хөх хот; kiejtése: höh hot; gyakori magyar átírás: Kukuhotó; klasszikus mongol írás: ) - a kínai nyelvben Husi (kínai: 呼市; pinjin: Hūshì) néven rövidítve - Belső-Mongólia székhelye a Kínai Népköztársaság északi részén.[4] A 2010-es népszámlálás idején a város lakossága 2 866 615 fő volt, amelyből 1 980 774 fő a belvárosban élt.[5]

A város neve mongolul „kék város”-t jelent, habár sok helyen tévesen „zöld város” néven emlegetik.[6] A keveredés oka a klasszikus kínai 青 (csing) szín, amit a bronz patinájára, valamint a jáde jellemzésére használtak. Szujjüan városrész okán a város a Szujjüani főegyházmegye metropolitai székvárosa

Történelem

[szerkesztés]

Középkor

[szerkesztés]

A Hadakozó fejedelemségek korában Hohhot a Csao államhoz tartozott. A Kínai Birodalom történetének nagy részében Hohhot kínai fennhatóság alatt volt, védelmet adott az északról érkező nomád népek ellen.

Ming- és Csing-dinasztia

[szerkesztés]

1557-ben Altan nagykán, a tümet mongolok vezetője hozzáfogott a Tacsao templom (kínai: 大召寺; pinjin: Dàzhào sì) építéséhez, hogy meggyőzze a Ming-dinasztia vezetőségét arról, hogy képes a dél-mongol törzsek vezetésére.[7] Az eköré a templom köré épült város neve "kék város" lett (mongolul: Kokegota). A mingek elvágták a mongolok hozzáférését a kínai vashoz, gyapothoz és gabonához, hogy ezzel eltántorítsák őket a Kínai-alföld elfoglalásáról. 1570-ben Altan nagykán tárgyalások során megszüntette a blokádot, vazallus-szövetséget kötött a Ming-dinasztiával, akik Hohhot akkori nevét (Kokegota) 1575-ben Kujhuara (hagyományos kínai: 歸化; egyszerűsített kínai: 归化; pinjin: Guīhuà; postai átírás: Kweihua; jelentése: "Visszatérés a civilizációba") változtatta. Kujhua népessége az 1630-as évek elejére 150 000 főre nőtt, mivel a mongol vezetés Han kínai kereskedők letelepedését szorgalmazta. Kujhuat alkalmanként támadások érték Mongólia felől, 1631-ben Ligdan kán a földdel tette egyenlővé a várost. Altan kán és utódai templomokat és erődítményeket építtetett.

Miután a Mandzsuk megalapították a Csing-dinasztiát (1644-1911), Kang-hszi császár (uralkodott 1661-1722) csapatokat küldött a terület vezetéséhez[8], ahol a dinasztiának érdekében állt egy tibeti buddhista iskolát létrehozni. A csingek Kujhua északkeleti részére építettek egy helyőrségi várost, Szujjüant (hagyományos: 綏遠; egyszerűsített: 绥远; pinjin: Suíyuǎn), ahonnan felügyelni tudták Belső-Mongólia délnyugati részének védelmét a mongolok támadásokkal szemben 1735-1739-ig.[9][10] Kujhuat és Szujjüant beolvasztották Sanhszi tartományba, és megalakult a Kujhua megyeszintű városa (歸化縣; 归化县; Guīhuà xiàn) a Csing-kori Kínában. 1874-ben francia misszionnáriusok katolikus templomot alapítottak Kujhuaban, de a keresztények Pekingbe kényszerültek menekülni a bokszerlázadás idején (1899–1901).

A köztársaság kora

[szerkesztés]
Vanpu Huajencsing Pagoda (Pajta Pagoda) Hohhotban, 1942

1913-ban az újonnan alapított Kínai Köztársaság kormánya újból egyesítette Kujhuat és Szujjüant Kujszuj néven (歸綏; 归绥; Guīsuí; postai: Kweisui). Kujszuj város lett Kujszuj megye székhelye, valamint Szujjüan tartomány székhelye Észak-Kínában. 1917-ben kitört a búbópestis, és Kujszuj kapcsolata a Sanhszi, Senhszi, Hopej és Peking vasútvonalakkal segített megújítani a város gazdaságát, úgy, hogy közben hidat képezett Kelet-Kína és a nyugat-kínai Hszincsiang tartomány között.[11] 1918-ban egy amerikai Belső-Ázsia kutató, Owen Lattimore úgy jegyezte fel Kujszuj etnikai összetételét, mint "egy város, ami tisztán Han kínai, kivéve a láma kolostorokat...a tümentek gyakorlatilag már nem léteznek, és a legközelebbi mongolok 50-60 mérföldre lehetnek a fennsíkon."[12]

A japánok progresszív megszállása alatt, az 1930-as években a japánok létrehozták Mengcsiang bábállamát, melyet De herceg vezetett. Ő nevezte át a államot mai nevére, a "kék városra" (Hohhot; 厚和; Hòuhé; magyaros: Houho).[13] Japán kapitulációja után, 1945-ben a Kínai Köztársaság visszanevezte a várost Kujszujra.[14] A Kínai Kommunista Párt kiűzte Fu Co-jit, a köztársaság parancsnokát Szujjüanből, és a Kínai kommunista forradalom után, 1949-ben Kujszujt visszanevezték Hohhotra.[15]

A népköztársaság kora

[szerkesztés]
A népköztársaság 10. évfordulójának ünnepe Hohhotban

A polgárháború alatt azért, hogy a szeparatista mongolok támogatását megnyerjék, a kommunisták megalapíttoták a Belső-Mongólia Autonóm Területet a mongol kisebbségek lakta területeken, Szujjüan, Hszingan, Csahar és Zsöho körül. Kujszujt választották a régió adminisztratív központjának 1952-ben, ezzel lecserélve a korábbi Csangcsiakout. 1954-ben, a Kínai Népköztársaság megalakulása után a várost visszanevezték Kujszujról Hohhotra, habár eltérő kínai kiejtéssel: Huhohaotö[16]

A város jelentős fejlődésen ment keresztül a kínai gazdasági reform kezdete óta. A 2000-es évek óta a városban saját önkormányzatot hoztak létre, ebben az időszakban építették az autonóm területet irányító legtöbb adminisztratív épületet is,[17] létrehoztak egy mesterséges tavat, a Zsuji-hot, illetve rengeteg lakóházat építettek a Hohhotba letelepedő lakosoknak. A város északi részére épült a Hohhot Városi Stadion, amit 2007-ben adtak át.[18]

A gazdag kulturális háttérrel rendelkező Hohhot ismert a történelmi jelentőségű látnivalóiról, buddhista templomairól, valamint a város Belső-Mongólia egyik leglátogatottabb turistacélpontja. Emellett országszerte ismert a tejtermékgyártó cégeiről, a Mengniuról és a Jiliről,[19] és 2005-ben Kína "tejtermékfővárosának" nevezte el a China Dairy Industry Association és a Dairy Association of China.[20]

Földrajz és éghajlat

[szerkesztés]
Hohhot és térsége

Hohhotot északról a Tacsing-hegység határolja, míg délről a Hotao-fennsík.[21]

A város klímája sztyepp (Köppen BSk) besorolású, azaz hűvös, félszáraz éghajlatú. Jellemzőek rá a hosszú, hideg és száraz telek, forró, kissé párás nyarak, erős szelek tavasszal, valamint a monszuni hatás. A leghűvösebb hónap a január, a napi átlag -11,6 °C, míg a július a legmelegebb hónap, átlagosan 22,6 °C a hőmérséklet. Az éves átlaghőmérséklet 6,73 °C, és az éves csapadékmennyiség 398 milliméter, amely mennyiségnek több mint a fele csak július és augusztus hónapokban esik le. Nagy eltérések lehetnek a csapadékmennyiségben, habár 1965-ben csak 155,1 mm csapadék esett, de hat évvel előtte (1959-ben) 929,2 mm esett. Ekkor csak júliusban 338,6 mm.[22]

Hohhot a nyár folyamán népszerű a turisták körében a közeli Csaoho-sztyepp miatt. Manapság az elsivatagosodás miatt éves szinten előfordul a homokvihar a városon belül. A legalacsonyabb hőmérséklet a városban a -32,8 °C, a legmagasabb 38,9 °C volt.[23]

Hohhot [* 1] éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)8,017,019,433,435,035,738,536,832,426,520,411,638,5
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−5,0−0,47,016,323,227,328,526,421,214,14,4−3,213,4
Átlaghőmérséklet (°C)−11,6−7,20,39,016,120,722,620,614,67,0−2,1−9,46,8
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−16,8−12,8−5,51,68,213,316,414,88,31,0−7,0−14,20,7
Rekord min. hőmérséklet (°C)−30,5−29,4−19,4−11,5−3,52,38,34,6−2,0−10,1−20,2−26,4−30,5
Átl. csapadékmennyiség (mm)3510142847107109472162398
Havi napsütéses órák száma1811982462692952912652552522451951712862
Forrás: [24][25]


Közigazgatás

[szerkesztés]

A város közigazgatási szintje prefektúra, tehát a belvárosi és az elővárosi részek is az adminisztráció hatáskörébe tartozik. A közigazgatási terület 4 megyét (县, hszien), 4 körzetet (市辖区; si hsziacsü) és egy megyeszintű régiót foglal magába. Ezek további 20 belvárosi al-kerületekre oszthatók és 96 községre. Az alábbi adatok km²-ben értendők, és a 2010-es népszámlálásból származnak.

Hohhot térképe
Név Mongol név Egyszerűsített kínai Átírás Terület Népesség Népsűrűség
Klasszikus
mongol írással[26] 		Cirill írással[27]
Belváros
Hujmin körzet ᠬᠣᠳᠣᠩ ᠠᠷᠠᠳ ᠤᠨ ᠲᠣᠭᠣᠷᠢᠭ
(Hodong arad un togorig) 		Хотон ардын дүүрэг
(Hoton ardín dűreg) 		回民区 Hujmin csü 194.4 394,555 2,030
Hszincseng körzet
(Szujjüan város) 		ᠰᠢᠨ᠎ᠡ ᠬᠣᠲᠠ ᠲᠣᠭᠣᠷᠢᠭ
(Szine hota togorig) 		Шиньчэн дүүрэг
(Sinicsen dűreg) 		新城区
(绥远城) 		Hszincseng csü 660.6 567,255 859
Jücsüan körzet
(Kujhua város) 		ᠢᠤᠢ ᠴᠢᠤᠸᠠᠨ ᠲᠣᠭᠣᠷᠢᠭ
(Juj csiuvan togorig) 		Юйчуань дүүрэг
(Jujcsuani dűreg) 		玉泉区
(归化城) 		Jücsüan csü 207.2 383,365 1,850
Szajhan körzet ᠰᠠᠶᠢᠬᠠᠨ ᠲᠣᠭᠣᠷᠢᠭ
(Szajihan togorig) 		Сайхан дүүрэг
(Szajhan dűreg) 		赛罕区 Szajhan csü 1,002.9 635,599 634
Külváros
Togtoh megye ᠲᠣᠭᠲᠠᠬᠤ ᠰᠢᠶᠠᠨ
(Togtahu szijan) 		Тогтох шянь
(Togtoh sjani) 		托克托县 Tokoto hszien 1,407.8 200,840 143
Vucsuan megye ᠦᠴᠤᠸᠠᠨ ᠰᠢᠶᠠᠨ
(Ücsuvan szijan) 		Үчуань шянь
(Ücsuani sjani) 		武川县 Vucsuan hszien 4,682.3 108,726 23
Horinger megye ᠬᠣᠷᠢᠨ ᠭᠡᠷ ᠰᠢᠶᠠᠨ
(Horin Ger szijan) 		Хорингэр шянь
(Horinger sjani) 		和林格尔县 Holinkoer hszien 3,447.8 169,856 49
Csingsujho megye ᠴᠢᠩ ᠱᠦᠢ ᠾᠧ ᠰᠢᠶᠠᠨ
(Csing süi hje szijan) 		Чиншуйхө шянь
(Csinsujhö sjani) 		清水河县 Csingsujho hszien 2,859 93,887 33
Tümet bal régió ᠲᠦᠮᠡᠳ ᠵᠡᠭᠦᠨ ᠬᠣᠰᠢᠭᠤ
(Tümed dzsegün hoszigu) 		Түмэд зүүн хошуу
(Tümed dzűn hosú) 		土默特左旗 Tumotö cuo csi 2,765 312,532 113


Demográfia

[szerkesztés]
Népességváltozás
Év Népesség Vált. (%)  
1953 792 600 —    
1964 1 118 600 +41,1%
1982 1 645 200 +47,1%
1990 1 911 600 +16,2%
2000 2 437 900 +27,5%
2010 2 866 600 +17,6%

Az 1990-es évek óta gyorsan megnőtt Hohhot lakossága. A 2010-es népszámlálás szerint Hohhot lakossága elérte a 2 866 615 főt, ami 428 717 fővel több, mint 2000-ben.[* 2][5][28] A belvárosi része a városnak 1 980 774 főnek ad otthont.

Hohhot lakosságának nagy része han kínai, 2010-ben a teljes lakosságnak a 87,16%-a. Az itteni hanoknak a felmenői Sanhsziból, Északkelet-Kínából és Hopejből származnak. A legtöbb mongol a városban kínaiul beszél. A Belső-Mongóliai Egyetem egy 1993-as felmérése szerint a tümet mongolok mintegy 8 százaléka beszél már csak mongolul.[29] A lakosság jelentős része kevert etnikumú. William Jankowiak antropológus szerint „relatíve kis különbség van a kisebbségek kultúrája és a han kínaiak kultúrája között Hohhotban”, a különbségek az apróságokban, mint az ételekben és a művészetben láthatóak, míg a hasonlóságok az életszínvonalukban, az életcéljukban és a világnézetükben mutatkoznak meg.[30] Hohhot etnikai csoportjai a 2000-es népszámlálás alapján:

etnikum népesség százalék
han kínaiak 2 115 888 88,42%
mongolok 204 846 8,56%
hui kínaiak 38 417 1,61%
mandzsuk 26 439 1,10%
daurok 2663 0,11%
koreaiak 1246 0,05%
miaok 443 0,02%

Gazdaság

[szerkesztés]

Hohhot egy fontos ipari központ Belső Mongóliában. Patouval és Ordoszszal együttesen több mint 60 százalékát teszik ki Belső-Mongólia ipari termelésének.[31] Patou és Ordosz után a harmadik legnagyobb gazdaságú város a tartományban, 2012-ben a GDP-je 247,56 milliárd RMB, 11 százalékot növekedve évről évre. Hohhot szerezte 2012-ben a tartomány GDP-jének megközelítőleg 15,5 százalékát.[32] Továbbá Hohhot a legnagyobb fogyasztói központ a régióban, 102,2 milliárd jüan bevételt tudhatott magának kiskereskedelmi forgalomból 2012-ben, 2011-hez képest 14,9 százalékos növekedéssel.[33] A Kína Nyugati Fejlődése csoport fő fejlesztési célpontja volt a város, melyet a központi kormány vezetett.

Sok ismert vállalkozás található Hohhotban, többek között Kína legnagyobb bevételű tejtermékgyártója, a Jili Ipari Csoport és a Mengniu Tejtermék Vállalat.[34][35]

Belső-Mongólia gazdasági központja, Hohhot belvárosa az 1990-es évek óta nagyon kibővült. A Központi Ipari Kerületek a város több kerületében felfejlődtek. Az önkormányzat számára Kelet-Hohhotba épített irodaházak befejezése a városközpont elhelyezkedését kissé keletre mozdította. A Hajliang pláza (海亮广场; Hajliang kuangcsang), egy 41 emeletes toronyház a város közepén, az egyik luxuscikk-áruháza lett a városnak.

Kultúra

[szerkesztés]
Egy tábla mongol, kínai, tibeti és mandzsu nyelven a Tacsao templomnál Hohhotban.

A viszonylag különböző kulturális háttér miatt és annak ellenére, hogy egy ipari városról van szó, Hohhot utcái bővelkednek az etnikai kisebbségi elemekben. A Tungtao út -egy főút az óvárosban- házai iszlám és mongol díszekkel vannak kidekorálva. Önkormányzati kezdeményezéssel az útóbbi években igyekeznek Hohhot identitását városszerte megőrizni és kifejezni, főleg mongol építészeti elemekkel. Minden utcai tábla, közlekedési eszközökön való utastájékoztatás kínai és mongol nyelven is elérhető.[36]

Dialektus

[szerkesztés]

Az idősebb városlakók gyakran hohhoti dialektust használnak a mindennapjaikban, ami a Csin kínai nyelv egyik ága, a szomszédos Sanhszi tartományból. Ezt a dialektust a mandarint beszélők nehezen érthetik. Az újabb, vagy fiatalabb lakosai a városnak Hohhot alapú mandarint beszélnek, némelyek gyenge akcentussal és egyedi szavakkal.

Konyhaművészet

[szerkesztés]

A terület ételei leginkább a mongol konyhára öszpontosítanak, illetve a tejtermékekre. A mongol sós tejes tea gyakori ital reggeli mellé a lakók és a turisták körében is.[37] A városban emellett hagyománya van a hot potnak, valamint a saomajnak, a kínai konyha egyik jellegzetes tésztaételének.[38]

Közlekedés

[szerkesztés]

Repülőtér

[szerkesztés]

Hohhot Pajta Nemzetközi Repülőtere (IATA:HET) a városközponttól 14,3 km-re keletre helyezkedik el. Közvetlen járatai vannak a nagyobb belföldi városokba, többek között Pekingbe, Tiencsinbe,[39] Sanghajba, Sencsenbe, Csengtuba. Emellett nemzetközi járatai vannak Tajcsungba,[40] Hongkongba és Ulánbátorba.

Vasút

[szerkesztés]

Hohhot a Csingpao vasútvonalon fekszik Peking és Paotou között, és két állomása is van: Hohhot vasútállomás és Hohhot keleti vasútállomás.[41] A vonal 1921-ben kezdte meg működését.[42] A Pekingbe közlekedő vonatok összekötik Hohhotot Dél-Kínával és Északkelet-Kínával. A legkiemelkedőbb járat Pekingbe a K90-es éjszakai vonat, ami az 1980-as évek óta közlekedik a két város között, és amit a helyiek a "9-0"-ásnak hívnak. A nyugatra tartó vonatok Paotoun és Lancsoun keresztül közlekednek. Ezek mellett szintén vannak vasúti kapcsolatok a nagyobb Belső-Mongóliai városokba és Ulánbátorba is.

Mivel Pekingig a leggyorsabb járat is hat és fél órát vesz igénybe – még ha a két város viszonylag közel is van egymáshoz –, 2008 elején tervezni kezdték a két várost összekötő gyorsvasutat és a hozzá kötődő vasútállomást. 2011-ben elkészült az állomás és kezdetben hagyományos vasútvonali feladatot látott el. 2015 januárjában a CRH megnyitotta az első D-szériájú (tungcsecu) vonalat a Paotou–Hohhot–Ulanqab vonalon, ezzel lerövidítve az utazási időt Belső-Mongólia két legnagyobb városa között mindössze 50 percre.[43] A Hohhot és Paotou közötti szakaszon a vonatok elérik a 200 km/h-s sebességet is. Két másik vonal, a Csangcsiakou–Hohhot nagysebességű vasútvonal és a tervezett Peking–Csangcsiakou Intercity vonal járművei a tervek szerint 250 km/h-val fognak közlekedni. A Hohhot és Ulanqab között közlekedő szakaszt 2017 augusztusában megnyitották, így a két város között azóta 40 percre csökkent a menetidő.[44]

Autópályák

[szerkesztés]

1997-ben épült egy autópálya (akkori nevén Hupao autópálya), ami Hohhotot Paotouval közi össze. Napjainkban ezt az utat kelet felé kibővítették Csining és Csangcsiakou irányába, és egészen Peking felé a G6 Peking–Lásza autópálya (Csingcang autópálya) részeként. A város a G110 vonalán fekszik, ami Jincsuant köti össze Pekinggel. A G209-es pálya Hohhottól indul, és egészen Dél-Kínáig vezet, végállomása Kuanghszi. Hohhot az északi megyékhez a Huvu autópályával van összekötve, melyet 2006-ban fejeztek be. Az autópálya előtt az északi megyékbe hosszas utazással a hegyek között lehetett eljutni.

Távolsági buszjáratok kötik össze Hohhotot a külső megyékkel, Paotouval, Vuhajjal, Ordosszal, és más Belső-Mongóliai területekkel.

Oktatás

[szerkesztés]

Egyetemek

[szerkesztés]

Egyetemek Hohhotban:

Középiskolák

[szerkesztés]

Középiskolák Hohhotban:

Sport

[szerkesztés]

Hohhotnak nem volt professzionális futballcsapata, a Sengjang Tungcsin F.C. Hohhotba költözött, és a nevüket Hohhot Tungcsinra változtatták 2012-ben.[45] A Hohhot Városi Stadionban játszottak, amit 2007-ben építettek.[18] A sportklub a liga alján végzett a 2012-es szezonban, és visszaestek a kettes ligába. Miután még fél szezont játszottak Hohhotban, a csapat Liaoningbe költözött és a Penhszi Városi Stadiont választották új székhelyükek.[46]

2015. január 14-én a Tajjüan Csungyu Csiaji F.C. Hohhotba került, nevüket Nen Monku Csungju F.C.-re változtatták.[47] A csapat az egyes ligábanjátszik, és 2015-ben a Hohhot Városi Stadiont választották székhelyükül. A csapat 2011. október 8-án alakult meg először, Sanhszi Csiaji F.C. néven.[48]

Nevezetes látnivalók

[szerkesztés]

Több mint 50 Ming és Csing buddhista templom és torony volt található Kujhuaban és Szujjüanben.

  • A "Tej fővárosa" szimbólum szobra
    A "Tej fővárosa" szimbólum szobra
  • Hohhoti Nagy Mecset
    Hohhoti Nagy Mecset

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ 1971–2000-ig
  2. ↑ Az átlagos éves növekedés 2000 és 2010 között 1,63% volt.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ „冯玉臻当选为呼和浩特市市长 —— 新华网内蒙古频道”. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 12.) (Chinese (China) nyelvű) 
  2. ↑ 呼市书记云光中督查城市道路:加快三环道路建设 保质保量完成任务_手机网易网. 3g.163.com, 2018. április 21. (Hozzáférés: 2018. június 12.)
  3. ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
  4. ↑ The New Encyclopædia Britannica, 15th Edition (1977), Vol. I, p. 275.
  5. ↑ a b 呼和浩特市2010年第六次全国人口普查主要数据. 内蒙古新闻网 . 内蒙古日报. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  6. ↑ Perkins 1999 212.o.
  7. ↑ Dazhao Temple. Travel China Guide. [2017. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 12.)
  8. ↑ Perkins 1999 212.o.
  9. ↑ Jank 1993 13.o.
  10. ↑ Traditional dwellings and settlements review: journal of the International Association for the Study of Traditional Environments. International Association for the Study of Traditional Environments, 12. o. (1998). Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 29. 
  11. ↑ Jank 1993 15.o.
  12. ↑ Jank 1993 15.o.
  13. ↑ Lin, Hsiao-ting (2010), Modern China's Ethnic Frontiers: A Journey to the West, Taylor and Francis, pp. 43, 49, ISBN 9780415582643
  14. ↑ Jank 1993 16.o.
  15. ↑ Jank 1993 16.o.
  16. ↑ Jank 1993 16.o.
  17. ↑ Gold Horse International, Inc. Updates Status of Key Real Estate Development Projects for 2009.. Gale, Cengage Learning . PR Newswire Association LLC. [2017. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
  18. ↑ a b 内蒙古新建呼和浩特市体育场落成 可容纳近6万人 - 新农村商网. [2012. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 9.)
  19. ↑ Background of Inner Mongolia Yili Industrial Group Co., Ltd.. [2007. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
  20. ↑ Profile of Inner Mongolia Yili Industrial Group Company Limited. [2008. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
  21. ↑ Encyclopedia Americana. Grolier Incorporated, 510. o. (2001. április 1.). ISBN 978-0-7172-0134-1. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 29. 
  22. ↑ Huhehaote rainfall
  23. ↑ 中国气象科学数据共享服务网 Archiválva 2015. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  24. ↑ 数据集检索. [2013. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 9.)
  25. ↑ 呼和浩特城市介绍以及气候背景分析——中国天气网 最好最全面天气预报信息资讯平台. www.weather.com.cn. [2016. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 9.)
  26. ↑ A mongol írású név az angol Wikipédiából származik, az átírásuk pedig a Multilingual transliteration/transcription tool segítségével készült.
  27. ↑ A cirillírású név a mongol Wikipédiából származik, az átírásuk pedig a Cirill betűs mongol nevek átírása alapján készült.
  28. ↑ (kínaiul) Compilation by LianXin website. Data from the Sixth National Population Census of the People's Republic of China Archiválva 2011. június 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
  29. ↑ Jank 1993 15.o.
  30. ↑ Jank 1993 11-16.o.
  31. ↑ 鄂尔多斯人均GDP超北京 房产业面临何种机遇 (kínai nyelven). [2014. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 9.)
  32. ↑ hktdc.com – Profiles of China Provinces, Cities and Industrial Parks. Tdctrade.com. (Hozzáférés: 2014. február 1.)
  33. ↑ 鄂尔多斯人均GDP超北京 房产业面临何种机遇_huash.com. www.hsw.cn. [2014. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 9.)
  34. ↑ "Programa Conjunto FAO/OMS Sobre Normas Alimentarias" (). Food and Agriculture Organization. p. 30. Retrieved on July 10, 2014. "Inner Mongolia Yili Industrial Group Co. Ltd. No. 8, Jinsi Road, Jinchun Developing Zone 010080 Hohhot P.R. China"
  35. ↑ Yili, Mengniu, Bright Dairy lose their status as 'national brands', China Central Television (22 September 2008)
  36. ↑ 呼和浩特市社会市面蒙汉两种文字并用管理办法. 中华人民共和国国家民族事务委员会 . [2015. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  37. ↑ a b Lonely Planet. Níngxià and Inner Mongolia – Guidebook Chapter. Lonely Planet, 25. o.. ISBN 978-1-74321-265-3. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 29. 
  38. ↑ Hsiung, Deh-Ta. Simonds, Nina. Lowe, Jason. [2005] (2005). The food of China: a journey for food lovers. Bay Books. ISBN 978-0-681-02584-4. p 38.
  39. ↑ 春运开始后"天津-呼和浩特-阿拉善左旗"航线成为热点(in Chinese). 无锡物流, 2014. január 28. [2014. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 28.)
  40. ↑ 台湾远东航空看好内蒙古下月开通呼和浩特航线(in Chinese). sina.com.cn, 2014. április 28. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  41. ↑ Zhongguo dui wai jing ji mao yi nian jian bian ji wei yuan hui. Almanac of China's foreign economic relations and trade. Hua run mao yi zi xun you xian gong si, 945. o. (1993). Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 29. 
  42. ↑ 外观宏伟造型独特 呼和浩特东站完美初现 －－　新华网内蒙古频道　内蒙古新闻　内蒙古　草原. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 9.)
  43. ↑ 呼和浩特正式跨入“动车”时代. [2015. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 9.)
  44. ↑ „1st high speed railway in Inner Mongolia starts operation - Xinhua | English.news.cn”. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 9.) 
  45. ↑ 东进更名主场落户呼和浩特 老总:只是换了个名字. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 9.)
  46. ↑ „呼和浩特东进终于返乡 未来中乙主场设辽宁本溪”, 2013. július 25. (Hozzáférés: 2015. július 13.) 
  47. ↑ 关于太原中优嘉怡足球俱乐部有限公司工商迁移并更名的公示 Archiválva 2017. november 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (kínaiul)
  48. ↑ 山西嘉怡足球俱乐部在并成立 Archiválva 2014. november 4-i dátummal a Wayback Machine-ben(kínaiul)
  49. ↑ 大召寺(kínaiul)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hohhot című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Perkins 1999: Perkins (1999). Encyclopedia of China: The Essential Reference to China, Its History and Culture. Dorothy Perkins. 1st paperback edition: 2000. A Roundtable Press Book, New York, N.Y. ISBN 0-8160-4374-4 (pbk).
  • ↑ Jank 1993: Jankowiak, William (1993). Sex, Death, and Hierarchy in a Chinese City: An Anthropological Account.Columbia University Press, New York. ISBN 9780231079617.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hohhot&oldid=27207383”