Ugrás a tartalomhoz

Makray Lajos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Makray Lajos
SzületettMeyer
1886. december 24.[1]
Pécs[1]
Elhunyt1946. december 7. (59 évesen)[1]
Szekszárd[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
A Wikimédia Commons tartalmaz Makray Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vitéz Makray Lajos, Meyer Lajos (Pécs, 1886. december 24.Szekszárd, 1946. december 7.) magyar római katolikus pap, pápai prelátus, címzetes prépost, országgyűlési képviselő.

Élete

[szerkesztés]

Szülővárosában folytatta közép- és felsőfokú tanulmányait is, előbbieket a cisztercita főgimnáziumban, utóbbiakat a hittudományi főiskolán; mint középiskolai hittantanár, a jogi alapvizsgákat is letette. Káplánként kezdte pályáját, majd a szekszárdi főgimnáziumba került hittantanárnak, az első világháború kitörésekor pedig mint tábori lelkész vonult be.

Négy évet töltött frontszolgálatban, ez idő alatt több kitüntetésben is részesült: megkapta a Ferenc József-rend hadiékítményes lovagkeresztjét, a lelkészi katonai érdemkeresztet, a magyar-osztrák és bolgár hadiemlékérmet, Ferenc József császár legfelsőbb dicsérő elismerését a Vitézségi Érem szalagján a kardokkal, valamint a II. osztályú Vöröskereszt tiszti jelvényt. Mindezeken felül Horthy Miklós kormányzó 1930-ban vitézzé is avatta.

A háború után visszatért szekszárdi munkahelyére, ahol keresztényszocialista mozgalmak szervezésébe kezdett, majd az 1918-1919-es forradalmak után újból katonai szolgálattételre jelentkezett. Előbb a soproni honvéd főreáliskolába került, majd a Ludovika Akadémiára helyezték át, végül pedig a tábori püspökség titkárává nevezték ki. 1925 novemberében tábori alezredessé léptették elő, de a következő évtől, megyéspüspöke kívánságának megfelelően visszatért egyházmegyéjébe.

Ezt követően előbb Kurdon, majd Tolnán lett plébános, 1929-ben pedig pápai kamarássá nevezték ki. Beválasztották Tolna város képviselő-testületébe, illetve Tolna vármegye törvényhatósági bizottságába is; rövid időn belül a megyei közélet tevékeny szereplője lett. Egyházi folyóiratok mellett politikai napilapokban is jelentek meg publicisztikai jellegű írásai és több országos szervezetben is aktívan működött közre. Társelnökké választották a Társadalmi Egyesületek Szövetségében, a Turáni Vadászok Egyesületében, az Apponyi Társaságban és a Magyar Dalosszövetségben, de vezető szerepet töltött be a cserkész és levente fiatalság életében is.

Az országos politikai életbe 1935-ban kapcsolódott be, amikor pártonkívüli legitimista programmal országgyűlési képviselőnek választották a tolna–tamási választókerületben. Később csatlakozott a Nemzeti Néppárthoz, majd részt vett az Egyesült Keresztény Párt megalakításában. A következő, 1939-es parlamenti választáson már ez utóbbi színeiben jutott mandátumhoz, Pest megye déli körzetének listájáról. A képviselőház legjobb szónokai közt tartották számon, beszédei – akár a költségvetési vitákban, akár közjogi reformok vagy más törvényjavaslatok vitáiban – rendszerint nagy érdeklődést keltettek.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]