Ugrás a tartalomhoz

Martilapu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martilapu
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség: Tussilago
Faj: T. farfara
Tudományos név
Tussilago farfara
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Martilapu témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Martilapu témájú médiaállományokat és Martilapu témájú kategóriát.

A martilapu (Tussilago farfara) az őszirózsafélék családjába tartozó, kora tavasszal, még levéltelen állapotban sárgán virító, nagy levelű gyógynövény. A légzőszervi betegségek kezelésénél alkalmazzák.

Élőhelye, elterjedése

[szerkesztés]

Vízpartok, nedves rétek, árokpartok az élőhelyei. A laza, nedves, anyagos, meszes,[1] kavicsos, törmelékes talajt kedveli. Elterjedt egész Európában, Ázsia mérsékelt éghajlatú területein és Észak-Afrikában. Szintén közönséges növény Észak- és Dél-Amerikában, ahova feltehetően a telepesek hurcolták be gyógynövényként Európából. A növény gyakran megtalálható bolygatott helyeken (hulladéklerakók, utak mentén). Egyes országokban invazív fajként tartják számon.[2][3][4] Magyarországon elterjedt, gyakori növény.[5]

Megjelenése

[szerkesztés]

Évelő növény. Minden száron vöröses pikkelyek, és egyetlen virág található, mely kinyílás előtt a föld felé hajlik. A tőlevelek szívesek, öblösen karéjosak a fonákukon molyhos, fehér színű szőrzettel. A termések barna színűek, rajtuk hosszú, selymes, ezüstös szálak találhatóak.[1]

Virágzás ideje: márciustól májusig.

Alkalmazása

[szerkesztés]

A növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára.[6] Szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.

Belsőleg

[szerkesztés]

A martilapulevél (Farfarae folium) forrázata belsőleg befedi és védi a gyulladt nyálkahártyát (bevonószer), csökkenti a köhögési ingert. Légúti gyulladásoknál a sűrűbb váladékot fellazítja, megkönnyíti a köhögést.

Napi dózisa 4-6 g; ebből hideg vagy langyos vizes áztatással készítsünk kivonatot. Egy hónapnál tovább ne alkalmazzuk folyamatosan. Várandós vagy szoptatós anyák nem fogyaszthatják.

Külsőleg

[szerkesztés]

Fejfájás ellen, duzzadt lábra a kifejlett leveleket a bolyhos oldalukkal borítsuk a kezelendő területre, gyakran érdemes cserélni.

Külső gyulladásokra, fekélyekre az összezúzott levelek, vagy erős főzetük használható.

Martilapu ellenjavallat: Várandós és szoptató nők, alkoholisták, májbetegek ne használják! Használata ellentmondásos, van ahol alkalmazzák, másutt betiltották.

A martilapu a kultúrában

[szerkesztés]

Népies nevei: farkastalpfű, kereklapu, körömfű, körömlapu, lókörmű szattyán, lókörmű szattyu, lóköröműfű, mostohalapu, partilapu, podbál, szamárköröm, szamárlapu, szattyú, tyúkvirág, vajkapu.

Neve latinul (Tussilago) körülbelül annyit jelent hogy „köhögést elűző” (tussis ago).

A népi gyógyászatban a levelét pipába tömve füstölését javasolják az asztmásoknak görcsös köhögés ellen. Ezt a módszert már az ókori görögök is ismerték, Hippokratész is javasolta.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 170. oldal ISBN 978-963-2911-76-2
  2. Flora of China Vol. 20-21 Page 461 款冬 kuan dong Tussilago farfara Linnaeus, Sp. Pl. 2: 865. 1753.
  3. Altervista Flora Italiana, genere Tussilago includes photos and distribution maps
  4. Flann, C (ed) 2009+ Global Compositae Checklist Archiválva 2014. november 6-i dátummal az Archive.is-en
  5. Bartha D.— Király G. — Schmidt D. — Tiborcz V. — Barina Z. — Csiky J. — Jakab G. — Lesku B. — Schmotzer A. — Vidéki R. — Vojtkó A. — Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. — Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329. o.
  6. Pirrolizidin alkaloidok a gyógynövénytermelésben

Források

[szerkesztés]
  • Varró Aladár Béla: Gyógynövények mint háziszerek, Black and White Kiadó, 2002 ISBN 9639452149

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]