Rábé
| Rábé (Рабе / Rabe) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Észak-bánsági |
| Község | Törökkanizsa |
| Rang | falu |
| Körzethívószám | +381 230 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 106 fő (2011)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 06′, k. h. 20° 16′46.100000°N 20.266667°EKoordináták: é. sz. 46° 06′, k. h. 20° 16′46.100000°N 20.266667°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rábé témájú médiaállományokat. | |
Rábé (szerbül Рабе / Rabe) Törökkanizsa községhez tartozó település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben. Közigazgatásilag nem önálló település, hanem a magyarmajdányi Helyi közösséghez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]A magyar-román-szerb hármashatár (Triplex Confinium) mellett, Törökkanizsától északkeletre, Óbéba és Magyarmajdány közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Rábé Árpád-kori település. Nevét az oklevelek 1256-ban említették először Rabey néven.
1285-ben Rabe, 1333-ban és 1337-ben Rabe, 1482 Belsew Rabe, Kylsew Rabe, 1494-ben predia Kylsew Rabe, Belsew Rabe néven írták.
Rábé a Csanád nemzetség birtokai közé tartozott. 1256-ban a nemzetség tagjai közt kétfelé volt osztva: az Oroszlámos felé eső fele a Thelegdyeké, a másik fele pedig a Makófalvi családé volt. 1337-ben említették az itt lévő malmot is, melyet a két család közösen használt. 1333-ban neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. Papja ekkor 5 garas pápai tizedet fizetett. Egyházát valószínűleg a Csanád nemzetség alapította.
A török időkben, Temesvár eleste után a falu szintén behódolt a töröknek. A temesvári defterdár 1557-1558-ban 27 magyar lakost talált a faluban.
1561-ben Nádasdy Tamás nádor, a János Zsigmondhoz pártolt Thelegdy Mihály részét Kerecsényi Lászlónak adományozta.
1564-ben Jász Lukács, a királyi kincstár és Thelegdy Mihály voltak a földesurai. A török hódoltság alatt magyar jobbágysága kipusztult. 1582-ben csak 3 szerb juhász lakta, de nemsokára ezek is tovább vonultak és Rábéből puszta lett, melyet Wesselényi nádor 1655-ben Horváth-Kissevits György királyi titkárnak, Czorgáll Ferencnek és Csór Györgynek adományozott, 1701-ben pedig igényt jelentett be rá a csanádi püspök is, majd 1723-ban temesvári igazgatóság bérbe adta Veliki Vászó szegedi kapitánynak.
A mai helység lakosait a csanádi tiszttartóság 1777-ben telepítette, Szegedről való dohánytermelő lakosokból.
1783-ban a királyi kamara bérbe adta Szeged városának és ettől fogva lakossága egyre szaporodott. Önálló községgé az 1800-as évek vége, 1900 eleje körüli időkben alakult.
1875-ben az árvíz az egész határt elöntötte.
A 20. század elején Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.
1910-ben 478 lakosából 469 magyar, 7 román volt. Ebből 471 római katolikus, 7 görögkeleti ortodox volt.
2019 októberében megnyílik a határátkelő Magyarország felé.[2]
Közlekedés
[szerkesztés]Vasúti közlekedés
[szerkesztés]
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 400 | 407 | 390 | 306 | 221 | 195 | 135[3] | 106[1] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Magyarok | 123 | 91,11 |
| Jugoszlávok | 5 | 3,70 |
| Szerbek | 4 | 2,96 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ új határátkelő
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Torontál vármegye
- Györffy György: Csanádvármegye
- Wesselényi lt.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Rábé története Archiválva 2010. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
