Ugrás a tartalomhoz

Rózsavölgyi és Társa Kiadó

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rózsavölgyi és Társa Kiadó
A kiadó Szervita téri zeneműboltja a Lajta Béla által tervezett épületben
A kiadó Szervita téri zeneműboltja a Lajta Béla által tervezett épületben
Típus
Alapítva1850. október 8.
SzékhelyBudapest
Irányítószám1052
CímSzervita tér 5
AlapítóRózsavölgyi Gyula, Grinzweil Norbert
Iparágkönyvkiadás
Termékekzenei művek, kották
Rózsavölgyi és Társa Kiadó (Budapest)
Rózsavölgyi és Társa Kiadó
Rózsavölgyi és Társa Kiadó
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 03′ 11″47.495060°N 19.052940°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 03′ 11″47.495060°N 19.052940°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsavölgyi és Társa Kiadó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Munkatársaink tudása nem arra szolgál, hogy a vevőt bármire is rábeszéljék, hanem hogy a választást megkönnyítsék. Azaz mindenkor a zenét szolgálják.
– [1]

A Rózsavölgyi és Társa Kiadó (1850–) (székhely: Pest, ma Budapest) Magyarország legrégebbi, és máig egyik legnagyobb zenei kiadója.

Története

[szerkesztés]

A kiadó megalapítása[2]

[szerkesztés]

A kiváló zeneszerző Rózsavölgyi Márk kisebbik fia, Rózsavölgyi Gyula (1822-1861) honvédfőhadnagyi rendfokozatban szolgált az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. A fegyverek elcsendesedése után figyelmét a tudomány és művészetek felé fordította. A Rózsavölgyi és Társa céget Grinzweil Norberttel (1823-1890) alapította meg. Az üzletnyitási kérelem beérkezése után 1850. október 8-án nyitott meg a zenemű-kereskedés.

A kiadó működtetésének szakmai oldalát a társak közül Rózsavölgyi képviselte, aki a németországi és magyarországi könyvárusi és zeneműkiadói cégeknél mélyült el a szakmában, míg Grinzweil anyagilag finanszírozta a vállalkozást és közben tanulta el a kiadói mesterséget. A két tulajdonos beutazta Európa kulturális központjait (Berlin, Bécs, Prága stb.) és felvásárolta a kor nagyobb európai kottakiadóinak legjelentősebb kiadványait. Az 1850-es évek elején az üzlet folyamatosan bővült, többek közt nemcsak kottákat, hanem metszeteket, rajzmintákat, festőszereket, papírárut is árultak. Számos középes méretű kiadóhoz hasonlóan a Rózsavölgyi és Társa cég nem csak, hogy versenyképes volt, de az üzemeltetők által választott területen az élvonalba tartozott.[3]

Rózsavölgyi Gyulát az üzlet mellett a kiadói tevékenység foglalkoztatta. A cenzúra engedélye nélkül kiadta Kecskeméti József: Csatára című csárdását és a kiadványhoz használt emblémákat az akkori rezsim "tilosnak és ingerlőnek" ítélte ezért Rózsavölgyit a haditörvényszék három hónap börtönre ítélte. A politikai incidens(ek) ellenére szorgalmasan folytatta kiadói munkásságát, köztük a lelkesítő csárdásokét is, ekkoriban jelent meg a Bartay Endre szerkesztette ''Válogatott csárdások népies dalainkból", majd az ''50 csárdás'' című kötet is. Megindult továbbá Kováltsik Amát szerkesztésében a Théâtrale sorozat is, amely a divatos opera egyvelegeket (Nabucco, Lucrezia Borgia, Ernani, Don Pasquale stb.). 1854-től híres zeneszerzők (Beethoven, Mozart, Haydn, Bach, Liszt Ferenc) gipszöntvény szobrát is áruba bocsátották. 1857-ben megjelentették Rózsavölgyi Márk Magyarjainak 24 füzetes kiadványát, majd Egressy Béni Válogatott eredeti dalait, valamint gróf Festetics Leó Palotás Nóták sorozatának 12 füzetét. Az 1859-ben megjelent Rózsavölgyi-jegyzék hatalmas anyagot foglalt magában, a cégnek 20 000 darabból álló kölcsön-kottatára is volt.[4]

Az alapítók halála után[5]

[szerkesztés]

Rózsavölgyi Gyula 1860-ban meghalt,[6] a cég nevén nem változtatva társa és az utódai vitték tovább az egyre bővülő céget, felvásárolták a tönkrement kisebb kiadókat, életműszerződést kötöttek a kor legismertebb zeneszerzőivel (Erkel Ferenc, Liszt Ferenc).

1861-ben Liszt Ferenc tanítványa, Dunkl Nepomuk János zongoraművész feleségül vette Grinzweil Josefa opera- és hangverseny-énekesnőt, Grinzweil Norbert húgát. Hamarosan bekerült a cégvezetésbe és tulajdonos is lett.[7] 1862-ben fiókcéget nyitottak Bécsben, amelyet Dunkl vezetett. 1864-ben megjelent az ezredik kottakiadvány. 1872–ben felvásárolták a század elejének egyik legjelentősebb zeneműkiadóját, a Treichlinger céget, amelynek tulajdonába tartozott többek közt az 1855-ben megszűnt Wagner József cég összes zeneműkiadványa is. Az üzlet gyarapodásával új székhelyre került (Kristóf tér 4.), nagyobb üzlethelyiségbe, továbbá a polcrendszer kialakításánál figyelembe vették a – zenei gyűjteményekre jellemző – speciális beosztási szakrendszert, amelyet hazánkban először itt alkalmaztak. A cég által nyújtott színvonalas zeneműkiadási tevékenység nem maradt elismerés nélkül: a kiadó 1885. február 3-án elnyerte a „császári és királyi mű- és hangjegykereskedés” címet. 1890-ben, Grinzweil Norbert halála után Dunkl fia, Dunkl Norbert is a cégvezetésbe került,[8] apja halála után pedig ő lett a tulajdonos. 1894-ben elindították a Zenei Szemle című folyóiratot, mely később Művészeti Lapok címen futott.

A kiadó a 20. században

[szerkesztés]

A 20. század fordulóján a cég élen járt az amatőr könyvkiadásban, tevékenységét számos kiemelkedő színvonalú könyv megjelenése fémjelezte különböző sorozatokban: a Kis Helikon sorozat, Magyar Helikon sorozat, Magyar Elzevir. A fakszimile kiadások elsősorban tudományos szempontból jelentősek, emellett művészi kivitelezésűek voltak.[9] A kiadó terjeszkedésének következő állomása 1904-re datálható, ebben az évben szerződést kötöttek a Boosey & Hawkes céggel, amelynek következtében a Rózsavölgyi kiadványok eljutnak Angliába és a tengerentúlra is. 1905-ben elkészült a Rózsavölgyi és Társa kiadó első reprezentatív, 300 oldalból álló összefoglaló jegyzéke magyar és német nyelven, melyben közel 800 zeneszerző művei szerepeltek.[5]

Az 1912-ben megnyílt és azóta is működő zeneműbolt bejárata a Szervita téren
A zeneműbolt 2019-ben

Az 1910-es évek elején, technológiai szinten is az európai színvonalon járva, a gramofonlemezek megjelenésekor a bolt elsőként kezdte árulni az új hangzóanyag típust. A Rózsavölgyi és Társa zeneboltjának Szervita téri üzlethelyisége 1912. december 29-én nyílt meg, a kor stílusának megfelelően kialakított épületben, amely nem csak a zeneművek eladása miatt volt jelentős, hanem kulturális központnak is számított. A cég közreműködésével alakult meg a Budapesti Hangversenyzenekar (1930) is, valamint többek között Liszt, Debussy, Ravel budapesti fellépéseit is szervezték.[1]

1936-ban a Rozsnyai Zeneműkiadó megvásárlásával a Rózsavölgyi és Társa a legnagyobb hazai zenei kiadó lett. A beszerzéssel számtalan – a zenepedagógiában nélkülözhetetlen – kottára tett szert (Czerny–Chován: Előtanulmányok a kézügyesség iskolájához; Bertini–Chován: 45 tanulmány; Chován K.: Zongoraiskola I-II.; Szonatinagyűjtemény, és további közel kétszáz féle, iskolai oktatásban használt, különböző hangszerekre írott kotta). Szintén ebben az évben rendeznek be hangszerosztályt a bolt alagsorában.

A háború után, 1945-ben a Rózsavölgyi Zeneműbolt újranyitották, majd a kiadót és a boltot 1949. szeptember 7-én államosították. A kiadói tevékenység jogutódja a Zeneműkiadó Vállalat, a zeneműbolt tulajdonosa pedig az Állami Könyvterjesztő Vállalat lett. 1961-ben egy elektromos zárlat következtében tűzvész pusztította el a Rózsavölgyi szinte teljes berendezését és az árukészlet nagy részét. A veszteség jelentős része pótolhatatlan – régi relikviák, első kiadások, kéziratok égtek el. Három év múlva nyílt meg a rekonstruált Rózsavölgyi Zeneműbolt. A cég alapításának 125. évfordulójára (1975) jegyzék készült a bolt készletéről, amely bemutatta azt a választékot, amely a Rózsavölgyit Európa 10 legnagyobb zeneműboltja közé emelte. 1994-ben privatizáció következtében a Rózsavölgyi Zeneműbolt a Líra és Lant keretén belül a Láng Holding tulajdonába került, majd 1999-ben az Athenaeum Kiadón belül, Rózsavölgyi és Társa márkanévvel újra megkezdődött a zenei kiadói tevékenység, 2002. január 1-én pedig megalakult a Rózsavölgyi és Társa cég, mely zenei kiadványok kereskedelmével és megjelentetésével foglalkozik.[5]

Néhány kiadványa[10]

[szerkesztés]

Könyveinek teljes listája 1920-ig

[szerkesztés]

(a lista a zeneműveket nem tartalmazza)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Deák Attila: Ismét önálló a Rózsavölgyi és Társa <http://mno.hu/migr_1834/ismet-onallo-a-rozsavolgyi-es-tarsa-803023> [2014. 05. 01.]
  2. ↑ Hutira Albin: Rózsavölgyi történet In: Parlando, 2000. (47. évf.) 6. sz. p. 53-58. <http://www.parlando.hu/Rozsavolgyi.htm> [2014. 05. 01.]
  3. ↑ Kovács Máté: A könyv és a könyvtár a magyar társadalom életében 1849-1945-ig, Budapest : Gondolat, 1970. p. 352. <http://mek.oszk.hu/06800/06832/pdf/ Archiválva 2014. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben> [2014. 05. 07.]
  4. ↑ Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk. Budapest : Rózsavölgyi és Társa Athenaeum, 2001. 93-100. p.
  5. ↑ a b c Hutira Albin: Rózsavölgyi történet In: Parlando, 2000. (47. évf.) 6. sz. p. 53-58. <http://www.parlando.hu/Rozsavolgyi.htm> [2014. 05. 01.]
  6. ↑ Rózsavölgyi Gyula In: Magyar Életrajzi Lexikon <http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/13201.htm> [2014. 05. 01.]
  7. ↑ A Pallas nagy lexikona, 5. kötet, 1893, 609. adtplus.arcanum.hu
  8. ↑ Fővárosi Lapok, 1890, 149. szám, 1101. adtplus.arcanum.hu
  9. ↑ Szíj Rezső: Könyvkiadás, könyvművészet, társadalom (2. kötet), Budapest: Szenci Molnár Társ., 1995. p. 15. és p. 38.
  10. ↑ Rózsavölgyi Webáruház <http://webaruhaz.rozsavolgyi.hu/> [2014. 05. 01.]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • A kiadó honlapja
  • Hutira Albin: A Rózsavölgyi és Társa másfél évszázada; Rózsavölgyi, Bp., 2000

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rózsavölgyi_és_Társa_Kiadó&oldid=27317317”